Menjünk egy kört, ki mit szeretne a mai napon elérni, amennyiben az a cél, hogy megtaláljuk, hogy a csoport mit tud tenni a jobb órák, a változás érdekében. Akinek van ötlete, álljon fel, és mondja.

A résztvevők nagyon gyorsan és sok mindent mondanak, a kör nem is fejeződik be, annyira rá vannak hangolódva, hogy játékba is hívom a résztvevőket, és szerepből folytathatják a mondandójuk kifejtését.

a kör közepén két szék: az egyik a tanárt jelöli, a másik a diákokat. MIndkét székhez lehet menni, és megmondani egymásnak az észrevételeket.

A résztvevők nem bírnak leállni, jönnek az új és új ötletekkel. Már ebben a játékban kirajzolódnak konkrét ötletek és a probléma is jól meghatározható. A problémák: - előre leírt vázlat a táblán, a diákok vagy azt másolják vagy figyelnek (a kettő együtt nem megy); - ha felmerül egy kérdés, akkor annak mentén a tanár elkalandozik, elcsúszik az óra (a diákok olykor ezt ki is használják) - a megkapott tudás (vázlat + műsor + feladatlapok) nincsen kontextualizálva (tankönyv, mibe illeszkedik, hova tartanak stb) - sok az idegen szó, amit nem értenek (és sokszor azért nem kérdeznek, mert akkor újra vakvágányra menne az óra) - nem kapják meg digitálisan az anyagot, úgy érzik a digitális kompetenciája nem elég a tanárnak hozzá - nem az életkoruknak megfelelően kommunikál velük a pedagógus; - elfelejti a tanár, amit megígér megoldási lehetőségek: - egy szószóló, felelős, hogy a vázlat le legyen fotózva (ha ez lesz a döntés) - egy szószóló (ugyanaz?) aki felelős, hogy ha kérdés, elakadás van, ő közvetítse a tanár felé (akkor utólag lehet erre hivatkozni, hogy ez egy egyezség volt) - felajánlani konkrét számítástechnikai segítséget - tanönyv/ tananyag, részletesebben venni az anyagot

MI az, amiben a tanár jó? - Rakjunk be a kijelölt körbe (kövekkel) minden jó tulajdonságot, ami csak eszünkbe jut!

- hatalmas lexikális tudás - kreativitás (pl. interjú) - meg akar tanítani tanulni - kedvesség -logikus gondolkodás - nem szid le...

Nézzük meg a tanár érzelmeit! Álljon valaki az előző feladatban összegyűjtött kövekhez, és nézzük meg, milyen ÉRZÉSEK lehetnek a tanárban! AZ érzések egy-egy mozdulattal és egy-egy mondattal kapcsolódhatnak a tanár köré!

Düh: dühös vagyok, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok Meghatottság: Meghatódom, hogy léptek felém... Boldogság: örülök, hogy léptek felém... Meglepettség: MI??? Hogy ti akartok...? Lenézés: Kik vagytok ti, hogy... Visszautasítás Megrökönyödöttség

Válasszunk ki egy témát a kialakult ötletek közül! (szavazás, pénzfeldobás)

Kis csoportokban találjatok ki egy-egy megoldást arra, hogy hogyan lehetne a választott ötletet közvetíteni a tanár felé!

A tanár érzéseiből és jótulajdonságaiból álló szoborcsoport visszaáll, és a kiscsoportok egy-egy képviselője megpróbálja elmondani neki az ötletet, amire jutottak. Az érzések reagálnak a diák beszédére, és azok alapján megpróbáljuk kitalálni, hogy mi a megfelelő kommunikáció. A konkrét mondandó még nem áll össze. (Ez későbbre marad.) Eredmények: - ne az osztály előtt mondjuk, mert az megszégyenítő (egy kisebb csoport, órán kívül) - nem a problémával kezdeni, mert az kritizálás, hanem a saját megfigyeléssel, érzéssel (nehézséget okoz nekünk...) - saját felelősséget elismerni (könnyen elvesznek a lapok) - a közösség nevében beszélni (vannak akinek nehezebb követni), mert akkor látszik a közösségi kiállás - jelezni, hogy van megoldási javaslatunk (vannak ötleteink, és azt szeretnénk megbeszélni a tanárnővel, hogy mit szól hozzá) - felkínálni a segítséget, de ne kioktatóan (a segítség konkrét legyen)

Hova jutottunk? (reménykedés, tisztábban látás)

Egy osztályban egy tanárral kapcsolatban felmerülő probléma, aminek a megoldására az osztályt szerettük volna képessé tenni. A szülők és az ofők szerepvállalásáról nem beszéltünk - szándékosan. Egyetlen alkalom, 120 perc, 25 gyerek. Az alkalom lehetővé teszi a másik fél megértését, a gondolkodást beindítja. Előkészítheti a konkrét ötletek majdani rögzítését, és a kommunikáció mikéntjének elsajátítását.

Előzőleg komoly rizikónak gondoltam, hogy a gyerekek elkezdik parttalanul szidni a tanárt, és ha nem sikerül jól lekerekíteni az alkalmat, akkor a gúnyolódás élménye az erős. Ezért mindvégig hangsúlyoztam, hogy a megoldáskeresés a cél. AZ eredeti tervben nem is szerepelt az, hogy a tanár szerepébe be lehet lépni. Mivel azonban nem érzetem semmi rosszindulatot a tanár felé, hamar beengedtem őket a tanár szerepébe, ezzel remélve az empátia növekedését. Fontos volt, hogy a gyerekek (13 évesek) egyrészt nagyon erősen involváltak a témában, másrészt nagyon szeretnek játszani, harmadrészt gyerekek. Így gyakorlatilag nincsen szükség warm upra, bejelentkező körre, mert gyorsan tettre készek. A nehézség az ötletáradat visszafogásában van, és a figyelem központba terelésében.